another chance...

szerelem.. micsoda egyszerű szó, mégis teli érzelmekkel. bonyolult, nemde? azt hinné az ember, hogy a férfiak olyanok, mint a villamosok, pár perc és jön egy másik. rendben. jöhet is másik.. de mi a valószínűsége annak, hogy jobb jön, mint az előző. valaki biztosítja ezt nekünk? kétlem...  

tudom, hogy vége és sosem kezdődött el igazán. de a szívemben annyira valóságos volt..

emlékszem még mikor először rám írt.. emlékszem, mikor reggelente megnéztem az üzeneteimet, mindig volt egy tőle.. emlékszem mikor először láttam az utcán, emlékszem arra a félénk intésre, emlékszem az pillantására, emlékszem a mosolyára.. emlékszem mikor először beszéltem vele élőben és az első puszira tőle.. a szemére, hangjára és halk nevetésére.. emlékszem az első leghosszabb beszélgetésünkre.. ezeket soha nem felejtem, csak bánom, hogy már elmúlt.. elmúlt az az érzés melyet akkor éreztem, mikor rám írt, mert már nem ír.. elmúlt az az érzés melyet akkor éreztem amikor reggel megnéztem az üzeneteimet, mert már nem kapok.. de az az érzés mikor látom, megpuszil és vele beszélek soha nem fog elmúlni, mert számomra ez felejthetetlen!

sohasem múlik el végleg, mi igazi volt és elsodort..  ♥

féltékenység..? minek..? akit lehet vinni, úgyis viszik. akinek fontos vagy, meg úgyis veled marad.  ♥

egy nap biztos megtalálom a hercegem, de az apukám, örökké a szívem királya marad.  ♥

van aki gyorsan fut, van aki gyorsan olvas, ír. én gyorsan érzek. 

olyat akarok, amilyet nem akart még senki, olyat akarok, amihez nem kell semmit hozzátenni...

minden nap ajándék, amit veled tölthetek, minden nap szeretném, de mindig nem lehet. minden nap szerencsés, ha melletted talál, minden nap örülök, hogy velem maradtál! ♥

nem értem még magam sem. tudom mit érzek, és mit jelentesz nekem. de nem tudom, mit miért teszek.. hisz, te vagy a legfontosabb nekem. érted bármit megtennék. mert valóban, bármily nehéz is leírni.. de szeretlek. és nem csak játékból. hanem úgy igazán.. tiszta szívből. sajnálom.. hogy ha fájdalmat okoztam neked, és csalódtál bennem.. ilyen vagyok. szeress így, ne kérd hogy változzak meg. mert nem fog menni. próbáltam már, nem egyszer ... én nem kérek semmit, mert ha kérnem kell, akkor az régen rossz. tedd vagy ne tedd, de ne próbáld. szeress vagy ne szeress, de ne játssz! 

imádom, hogy utáltok, mert ha utáltok akkor hibáztok, ha hibáztok akkor én nyerek és a végén mindig én nevetek.. ;) 

az emberekben nem lehet megbízni. a legjobb barátokban is csalódunk, akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak...

elég jó ember vagyok ahhoz, hogy megbocsássak. de nem vagyok elég hülye ahhoz, hogy bízzak is benned.. :/

mindig is én voltam az a buta kislány, akinek nyugodtan összetörhetted a szívét, naivan hagyta magát átverni. akire nyugodtan rábízhattad a legféltettebb titkod, megőrizte. akinek kisírhattad a vállán minden gondod, meghallgatott. az, aki néha eltévedt a maga által választott útján. aki ha összetört a padlóra került. aztán felállt és továbbment, amikor érezte, hogy ez így nem mehet tovább...

soha nem akarlak elveszíteni! érted? soha! téged szeretlek a világon a legjobban, bár tudom hogy sokszor nem mutatom ki, nem tudom miért vagyok ilyen. annyira sajnálom, hogy sokszor megbántalak és rossz neked. ha belegondolok az egészbe, mindig csak a jó dolgokra emlékszem, folyton az jár a fejemben, hogy mennyire jó colt veled és ezek a pillanatok számítanak nekem. és ilyenkor érzem, hogy mennyire is szeretlek. tudom, hogy mennyi bajt okoztam és nem tudom jóváteni. sajnálom. viszont soha nem tudnálak elengedni. te vagy a mindenem! és szeretnék veled még rengeteg olyan pillanatot átélni, amire olyan jó érzés visszagondolni. nagyon szeretlek! :(  ♥

sosem szeretsz ki valakiből, csak megtanulsz nélküle élni.. 

fel akarok kelni a rémálomból.. arra kelni, hogy már nem szeretlek. 

az öngyilkosság nem más, mint megmondani Istennek: nem rúghatsz ki, kilépek!

a soha és az örökké szó nem létezik, amit úgy gondolsz, hogy soha nemfog megvalósulni, egyszer úgyis megvalósul. amire azt hiszed örökké tart, egyszer véget ér..

régebben úgy gondoltam, sőt hittem benne, hogy egy igaz szerelmünk van, és hogyha keményen küzdünk érte, boldogok leszünk együtt. ez tetszett nekem, mikor kisebb voltam, de rájöttem, hogy nem így működik. csak a mesékben létezik az örök szerelem.

az összes fájdalmamat egyetlen mosolyba tömörítettem.. 

szerelemben csakis a jelen a fontos.

mi a pokol? a fájdalom afölött, hogy nem tudunk többé szeretni.. :(

a szerelem nem okoskodik, ha okoskodik, már nem szerelem.