emlékszem még mikor először rám írt.. emlékszem, mikor reggelente megnéztem az üzeneteimet, mindig volt egy tőle.. emlékszem mikor először láttam az utcán, emlékszem arra a félénk intésre, emlékszem az pillantására, emlékszem a mosolyára.. emlékszem mikor először beszéltem vele élőben és az első puszira tőle.. a szemére, hangjára és halk nevetésére.. emlékszem az első leghosszabb beszélgetésünkre.. ezeket soha nem felejtem, csak bánom, hogy már elmúlt.. elmúlt az az érzés melyet akkor éreztem, mikor rám írt, mert már nem ír.. elmúlt az az érzés melyet akkor éreztem amikor reggel megnéztem az üzeneteimet, mert már nem kapok.. de az az érzés mikor látom, megpuszil és vele beszélek soha nem fog elmúlni, mert számomra ez felejthetetlen!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

...