another chance...

veled boldog vagyok, veled szelíd vagyok. veled erős vagyok, veled nyugodt vagyok. veled mindig mosolygok, veled én önmagam vagyok. nincs többé olyan, hogy nélküled, tervem és jövőm van veled..!    :)

a szerelem olyan szó, amit nem tudsz jellemezni. épp úgy nem, mint a rózsa látványát, az eső illatát vagy mint az 'örökké' szó hosszúságát..

a szerelem egy szó ami rengeteg érzést foglal magába.. ezt érzem mikor megérintesz, mikor megcsókolsz, és mikor rád nézek.

azért szeress, amilyen most vagyok és ne azért, amilyen voltam…

reményt elvesztve borultam le a földre s az addig elnyomott érzelmek könnycseppek formájában törtek ki belőlem. nem sikerült, semmi sem sikerült. mindent elvesztettem, ami fontos volt már messze szállt s én itt maradtam egyedül könnycseppek százaival. a porcelánbaba szíve újra olvadni kezdett, többet nem rejtette el érzéseit. engedte, hogy a fájdalom eluralkodjon rajta s a lelke újra tűzben égett..

' ha valami bánt kérlek, mondd el... meg akarom érteni. '

ha olyan fontos lennék neked, ahogy mondod. talán nem így viselkednél..

igen.. fáj, de még mennyire. és tényleg az a legrosszabb, ha nem szeretnek viszont.

ha egyszerűen akarom megfogalmazni: nem tudlak kiverni a fejemből és mikor elválok tőled nagyon nagy űr marad bennem és ezt mindig azzal próbálom pótolni,hogy rád gondolok.. egyszóval rosszul érzem magam hogyha nem látlak, nem beszélünk, nem hallak, nem érinthetlek meg. nem tudok és nem is akarok mással lenni..!

kedves matematika, már belefáradtam hogy az X-edet keresem, fogadd el a tényt, hogy elhagyott. LÉPJ TOVÁBB..! a problémáid megoldásába is belebetegedtem, a sajátjaimat is meg kell oldanom azokon kívül..

Ha törődnénk egymással sírás helyett... Ha szeretnénk egymást hazudozás helyett... Ha az önzetlenség győzne a büszkeség felett...

normális embereknek tovább tart kimondani, hogy szeretlek. első lépcső, mikor azt hiszed, hogy azt hiszed. aztán eljön a pillanat, mikor azt hiszed, hogy tudod. aztán jön az, mikor tudod, hogy tudod, de nem tudod kimondani. és akkor következik az, amikor tudod, hogy tudod és már nem bírod visszatartani.♥

hiányzol..! még mindig várlak csak téged látlak. és ha visszajössz majd újra élek, fáradt az arcom, remeg a hangom de ha itt leszel többé nem félek, nem félek, nem félek hogyha visszajössz majd újra élek. nem félek. nem kell más nekem, csak veled teljes az életem. hidd el én elfelejtem minden bűnödet ha kell. ha hozzám visszajössz, nem engedlek többé el, jó leszek, és érted mindent megteszek. mert az életem, most már végtelen, hosszú szenvedés nélküled.

itt ülök, húznám vissza őt, erősen, kétségbeesetten, meg akarom tartani őt magamnak, el akarom még neki mondani, hogy ne menj, nélküled oly kegyetlen ez a világ számomra, de gyengéden rám néz, és nem tudok megszólalni..

álom vagyok csupán, te is az lehetsz..ébredéssel múló varázs,mit láttál s úgy szeretsz..

csak abban vagy biztos,hogy bele szerettél és, hogy akarod, úgy ahogy van, mindenestől..

nincs annál kegyetlenebb dolog, mint egy soha be nem teljesülő szerelem.

kiskorodban, ha elestél mindig zokogtál és sikítottál.. nem tudom pontosan mi van most, de látom, hogy hatalmasat 'estél' zokogni és üvölteni tudnál.. de minden esés varázslatos, mert vagy közelebb kerülsz valakihez, vagy elveszíted. e nem adhatod fel..!

mondd el neki, hogy szereted. tedd meg! minden perc számít, amit együtt tölthettek. lehet, hogy egy nap arra ébredsz, hogy nem tudod elmondani neki, hogy mennyire szereted, hogy mennyire akarod őt, mert ő már talált valaki mást. inkább mondd el neki most, nehogy túl késő legyen! hidd el, ha nem teszed meg, egész életedben bánni fogod, ha tényleg igazán szereted! ♥

' sosem ismertem olyat, aki megtudta változtatni a kedvemet egyetlen szavával. sosem ismertem olyat, aki nélkül nem tudok élni. sosem ismertem olyat, aki elalvás előtt is eszembe volt és reggel rá gondoltam először. sosem ismertem olyat, akiért mindent megtennék, akiért az életemet is odaadnám. sosem ismertem olyat, akit ennyire tudtam volna szeretni, amíg rád nem találtam! '

' a szerelem a legrosszabb dolog a világon. az ember megőrül, nem is törődik magával. a dolgok értelme megváltozik, az ember a legnagyobb őrültségekre is képes, és egy perc alatt elintézi magát egy életre. '

tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra.. csak hogy mindenki lássa, hogy vele vagy, az övé vagy.

mond, miért nem tudják elfogadni ... hogy én valóban megőrülök érted ?!

' és ha többet nem hallom már ezeket a szavakat, akkor is boldog leszek, mert mindörökre emlékezni fogok rájuk, hogy egyszer igenis kimondtad őket. '

tudod mi fáj a megtört szívben? hogy nem emlékszel a régi érzésekre. próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.

' mostanában sokat gondolok rád, talán többet, mint kellene. mindig eszembe jut, hogy mi lett volna ha… mi lett volna ha..? ha akkor odajössz hozzám.. ha nem vagy makacs, ha nem jössz össze egy másik lánnyal.. sokat gondolok rád.. de a múlton már kár rágódni, ami megtörtént az megtörtént, nem tudjuk vissza csinálni. ha megtehetném, lehet, hogy megtenném. de bele szeretnék látni a te fejedbe is, hogy te megtennéd-e.. elgondolkodtat a ha... '

ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

amikor nem tudsz úgy elmenni mellette,hogy rá ne mosolyogj..pedig eltervezed,hogy nem fogsz..amikor eltervezed,hogyha rád ír,egyetlen mosolygós fejet sem fogsz neki írni,és egy kedves szavad sem lesz hozzá..de amikor rád ír a szíved majd kiugrik a helyéről,remeg az összes testrészed és teleírod az egész beszélgetést vigyorgó szmájlikkal..amikor eltervezed,hogy végre elfelejted,de aztán éjszaka vele álmodsz.. vagy másnap összefutsz vele..és kezdődik minden elölről..vagy amikor meghallasz egy zenét és elkap a dejavu érzés,mert ez az a zene ami szólt amikor mellette ültél..vagy éppen mikor sétálsz az utcán,elmész egy hely mellett és beleborzongsz .. az emlékekbe.. vagy amikor nem érdekel senki más,és egyetlen emberrel sem tudnál rajta kívül elképzelni még egy ölelést sem..vagy mikor fáj mert tudod,hogy hiába remélsz,ez nem egy tündér mese,hiába sírsz órákig egy romantikus szappanoperán..itt nem lesz happy end..hiába hallgatod a nyálas zenéidet..őt nem érdekled..mert ez a va

a szív az törékeny. ha valaki összetöri, talán sohasem gyógyul meg.

' az egyik angyal szárnyakon, a másik az ördöggel rokon.. '

az élet megtanított arra, hogy pillanatnyi örömért ne áldozzam fel egész életem boldogságát.

sosem megfelelő a hely és az időpont az igaz szerelemre. véletlenül történik, egy szívdobbanás alatt, egyetlen felvillanással, egy lüktető pillanatban..

te vagy a fény a sötétségben, te vagy a lüktetés a szívemben..

én azt kívánom neked, hogy érezhesd még egyszer, hogy a szerelem méreg, de mégsem kell ellenszer.

idővel meg fogod érteni majd azt is, hogy aki képes hibáiddal, gyengeségeiddel együtt szeretni téged anélkül, hogy meg akarna változtatni, meghozhat neked minden boldogságot, amire vágysz.

azt mondtam magamnak, hogy mostantól erős leszek, annak ellenére, hogy egyes egyedül vagyok és sírok. azt mondtam magamnak, hogy mostantól boldog leszek és nem aggódok, annak ellenére, hogy akit szerettem, elvette minden boldogságom. azt mondtam magamnak, hogy mostantól senki miatt nem esek megint pofára, annak ellenére, hogy titokban most is szeretek valakit. azt mondtam magamnak, hogy mostantól megpróbálok túllépni azon a valakin, annak ellenére, hogy most is sírok, miközben gépelem mindezt és arról a valakiről álmodozom. nehéz azt tetetni, hogy boldog vagy, nehéz nem próbálkozni, és nem szeretni azt a valakit. nehéz továbblépni, mikor úgy érzed, egyes egyedül vagy.

igazság szerint, ha két ember olyan tökéletesen összeillik, hogy mindig boldogok, ha együtt lehetnek és mindig elhagyottnak érzik magukat, ha elszakadnak egymástól, nem szabadna tűrniük, hogy bármi a világon közéjük álljon.

ha szeretlek, meglátom benned azt, akit te is csak ritkán látsz. ha szeretsz, olyan titkokat tudsz kihozni belőlem, melyekről én magam sem tudtam.

ha az ember szerelmes, akkor egy pillantás, egy mozdulat, egy érintés csodával ér fel.

lelkem a lehetetlent akarja, az eszem azt mondja, ezt nem szabad. s a szívem majd megszakad.

és most minden annyira egyszerűnek tűnt, elkábulva a szerelemtől vetettem le magamat az ágyra, nagyon fáradt voltam, de tudod, van az mikor nem tudsz álmodni, mert a valóság szebb, mint az álom. na én pontosan úgy éreztem magamat. újra tiszta szívemből tudtam mosolyogni. mert egy tündérmesében éreztem magamat. és én voltam a hercegnő. nem is tudom, hogy eddig hogy éltem, nélküled. de most nincs 'nélküled' csak 'veled' van.

valakinek mindig fáj. vagy te törsz össze, vagy összetörsz valaki mást. egy olyan embert, aki jobbat érdemel. tudod, hogy mit érez, hisz te is voltál ilyen helyzetben. szemét dögnek érzed magad, egy senkinek. tehetetlen vagy, a bűntudat szétfeszíti a testedet. könnyek záporoznak arcodról, de később elapadnak. gyűlölöd magad. gyűlölöd, hogy mostantól együtt kell élned ezzel. elgondolkodsz azon, vajon ő is így tépelődött-e, mielőtt összetört téged. te akkor válaszokat akartál, de nem kaptál. most válaszokat akarsz adni, de nem tudsz. valakinek mindig fáj. talán mindenkinek.

ha becsukod a szemed, kizárhatod a valóságot, de az emlékeket nem..

a halál az a pont, ahol véget ér a fájdalom, és megszületnek a szép emlékek. nem az életnek szakad vége, csak a fájdalomnak..

Levegőért kapkodtak, és kiejtették a bűvös szót, csaknem egyszerre: szeretlek.

nem tudom ti hogy vagytok vele.. de nálam ilyenek a mindennapok..*

a szívnek vannak érvei, melyekkel az ész nem tud mit kezdeni..

szeretlek.. könnyű kimondani. kár, hogy nem tudtad végig gondolni, mit is mondtál ezzel nekem, most miattad könnyes mind két szemem.. szeretlek.. azt hittem tényleg így gondoltad, hogy őszintén, tiszta szívvel mondtad, de becsaptál rútul, aljas módon! és várom, hogy a holnap enyhülést hozzon.. szeretlek.. neked ez semmit nem jelent, hisz könnyen elengedtél egy szerelmes kezet, nem fogtad örökké, ahogy szavaid ígérték, mik egy naiv lány szívét, darabokra törték.. szeretlek.. miért mondtad ezt nekem? hisz tudtad, hogy nem leszel sokáig velem. tudtad jól, hogy hazugság az, mit suttog ajkad, cseppnyi megbánást sem látok rajtad.. szeretlek.. ezzel a szóval boldoggá tettél, de nem tudtam, hogy immár hazug ember lettél! hittem, hogy életem majd szép lesz veled, de csak keserűségem köszönhetem neked.. szeretlek.. bíztam benne, hogy így is marad, de szemed máson gyorsan megakadt, engem, mint egyszerű játékot, eldobtál, hogy mit okozol ezzel? bele se gondoltál..

mind azt hisszük, nagyok leszünk, és kicsit csalódunk, ha a reményeink nem valósulnak meg. de néha a reményeink alaptalanok. néha amire számítunk könnyen elhalványul amellett, ami váratlanul ér. miért ragaszkodunk a reményeinkhez? mert amire számítunk, az tartja bennünk a lelket. a reményeink tartanak talpon. amire számítunk, az csak a kezdet. amire nem számítunk, attól változik meg az életünk.

azért szeress, amilyen most vagyok, és ne azért, amilyen voltam.

úgy fáj, hogy nem lehetek én az a lány..