Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: február, 2013
Soha semmi sem múlik el egészen. Nem igaz ám, hogy az idő, ahogyan mondani szokták, eljár felettünk, és egy bekötött szájú zsákban magával viszi a tegnap és tegnapelőtt történeteit, illatait, színeit és formáit. Én inkább úgy érzem, hogy az, ami egyszer megtörtént velünk, az soha többé nem válhat meg nem történtté, amíg élünk, megőrizzük magunkban a benyomásait.
Ne a múltja érdekeljen, hanem az, hogy kivé válik melletted. Hogy szeret, és hogy téged választott. Nem véletlenül a múltja a múltja. Valamiért megvált tőle, elbúcsúzott, maga mögött hagyta, ahogyan azt te is tetted a tiéddel. A boldogság egyik titka talán az, hogy nem hánytorgatjuk fel a múltat, és megtanulunk a pillanatban élni, és azzal foglalkozni. Nem azon agyalni, hogy mi volt a múltban. Egyébként is: felesleges. Megtörtént, elmúlt, az egyetlen dolog, amit szebbé tudsz tenni, a most!
Azt szerettem volna, ha örökké tart.
vakon megbízom benned, és magamat ismerve ez elég nagy szó. amikor mellettem vagy, és fogod a kezem, a félelem szó rögtön értelmét veszti. veled bármikor, bárhová elmennék, egyetlen szó nélkül. ♥
Kép
túl sokszor hazudtak már a szemembe ahhoz, hogy újra tudjak hinni az emberekben..
Érzed is vagy csak mondod,mert jól hangzik?