another chance...

milyen lehet megcsókolni? és karjaiban heverni? a mosolyára mosolyogni? annyi kérdés, de megtudom rájuk a választ? bárcsak..bárcsak..bárcsak..!

  én is azt hittem hiteles, hittem a mesében, hittem, hogy érzi azt, amit megír a zenében. nem értem, hogy honnan ennyi kamu érzelem, kamu dal, kamu szavak, és így tök értéktelen.

  nem hittem el, hogy létezik, akit így lehet, és így szeret. de bármikor, ha kérdezik most már így felel a szerkezet: ami érted úgy dobban, m int egy erőmű, ha robban. a szivárványon túl is te vagy az álmomban.

  gyere ne félj tőlem én nem verlek át, ha belekezdtél hát folytasd tovább, ha akarod suttoghatsz, nekem az is elég hogy halljam, és én majd,ott leszek és segítek ha baj van.

  látom a sok hülyét aki ellenem össze-vissza béget, talán egytől-egyig a tudatlanság népes klubbjába léptek, amíg elkerülnek én szánakozva és mosolyogva állok .. de amit nem tudok kivédeni azért triplán visszavágok.

most olyan a világ, hogy az ember azt hiheti: az egyszerű, szép és tiszta dolgok kivesztek belőle egészen.

'a szemem könnyben ég, hiszen megbántam már százszor is mit elkövettem rég.'

  bocsásd meg, hogy megbántottalak, hogy összetörtem az álmodat, de nekem nem te vagy az igazi álmom és ezt nagyon is sajnálom!  (http://hasirnilatszenaztisletagadom.blogspot.com/)

  tudod, mi a bánat? elmondom neked: szeretni valakit, ki téged nem szeret. remegve írni könyörgő levelet, szív dobogva várni, jön-e rá felelet..?!

  ' csak ő marad velem, ha már mindenki elhagyott...! '

ezt mindig tartsd szem előtt, egy nap lesz egy fiú, aki szeretni fog, a tested, a mosolyod, a mozgásod, ahogy beszélsz, ő TÉGED fog szeretni. és magabiztos leszel. egy napon nem fogod magad bizonytalannak érezni, mert van valaki aki szeret olyannak amilyen vagy. és azt hiszem ezt az érzést hívják úgy, hogy szerelem. ahelyett, hogy bujkálnod kéne, bizonytalan és zavart lennél, és majd biztonságban érzed magad; büszke, boldog, és magabiztos, mert tudod, hogy szeretnek. ( http://kismanooo.blogspot.com/ )

tudom,hogy nem volt más csak egy játék,hazug embertől,hazug ajándék..

a férfit talán nem arról ítélik meg, hogy vele vagy-e, de téged mindig arról a férfiról fognak megítélni, akivel vagy!

  barátod leszek, ha hagyod. velem megoszthatod minden gondolatod. de te nem teszed, mert félsz, vagy nem bízol bennem még, mégis reménykedem, és várok, egyszer talán én leszek a legjobb barátod..!

  sajnos nem mindig válnak valóra az álmaink, viszont az igaz barátaink mindig mellettünk állnak, hogy kijózanítsanak.

nincs, ami olyan szentül megpecsételhetne barátságokat, mint egy közös hányás. (;

  - Szeretlek!  - Ne dobálózz rendhagyó igékkel!  - Nem rendhagyó... nem is hagy rendet... mindent felborít.

a csók nem pusztán fizikai kontaktus, érzelmek vannak mögötte. épp ez a lényege.

a szerelem olyasvalami, ami egy darabig növekszik, azután amikor elér egy bizonyos méretet, onnantól kezdve már csak életben kell tartani valahogy, mint egy növényt, időnként meg kell locsolni, és le kell vagdosni róla az elszáradt leveleket. (...) ezt a 'szerelmet' le lehet fordítani mosolyra, olyan szavakra, mint 'szeretlek'.

tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá.

a pasik mindig megcsalnak: így vannak összerakva.

  olyan a szíved, mint a hosszas esőzés után megáradt patak, amely ellepte a medrében kijelölt mérce legmagasabb fokát is, s talán már el is sodorta valahová, egy sötét helyre. az eső pedig tovább veri a folyót. ha láttál már híradót ilyen áradásról, tudhatod, milyen az. úgy van, ilyen az én szívem is.

  sokféle módon távozhatunk. néhány ember kezet ráz, mások integetnek. néhányan szeretik a nagy öleléseket. aztán vannak, akik nem akarnak elmenni, amíg valaki nem mondja nekik: kifelé.

tudod eljön az a nap mikor nem kell, hogy kérd.. hozzád bújok, átölellek és SOHA többé nem engedlek..! [saját.]

érthetetlen, bonyolult az élet. fejtse már meg valaki.

sok mindent szeretnék mostanában, de legfőként azt, hogy bárcsak itt lehetnél mellettem. furcsa, de nem emlékszem rá, hogy mielőtt megismertelek, mikor sírtam utoljára. mostanában meg úgy látszik, hamar kicsordul a könnyem... te viszont valahogy értelmet adsz még a szomorúságnak is, úgy közelíted meg a dolgokat, hogy attól enyhül a fájdalmam. drága kincs vagy, ajándék, s ha majd újra együtt leszünk, addig akarlak a karjaimban tartani, amíg lesz bennük elég erő, hogy ezt meg tehessem. sokszor csak az tartja bennem a lelket, hogy gondolatban veled lehetek.

állandóan csak rágondolt, együttlétük minden percére emlékezett, ezerszer fölidézte a boldogság és a gyönyör pillanatait, keresett valamit, amibe belekapaszkodhat, bármit, ami reményt adhat, hogy mégis van jövője a kapcsolatuknak.

a szerelem fontos lehet egy kapcsolat kezdetén, de nem ez az az erő, amely összetart két embert.

emlékszem mikor kislány voltam ,az autóban mindig neki dőltem az ajtónak, de bezártam, mert féltem, hogy kiesek. most mikor már 'nagylány' vagyok, az autóban mindig neki dőlök az ajtónak, de nem zárom be, hátha kiesek..!

  a szerelem először egy tekintet, egy mosoly, aztán egy szó, egy ígéret, egy találkozás.

tévedés, lángolás, csók és közöny. rámászás, szétválás. mosolyra könny.

és átölelt a magány miközben az ajtó fele sétáltál. kérlek, csak halkan sétálj ki az életemből..!  csukd be az ajtót sebezve szívem vele ,ne leskelődj a kulcslyukon, többet vissza se nézz, ne lásd mennyire tud fájni..!

'lehetnék én flegma is, de nem tudnám megtenni. nem tudnám azt mondani, hogy húzz el, mert azt akarom, hogy maradj velem. de neked mi jár fejedben..?? mondd, mit szeretnél tőlem..? ha semmit, miért nem mész el..? engem ezzel megbántasz, hát nem érted..? itt vagy velem, de mégsem értelek. mondd, szeretsz? vagy egyszerűen csak elviselsz..? itt akarsz maradni, vagy csak kényszert érzel..?? várok a válaszra, de nem várhatok örökké. értsd meg, nem adhatom oda a szívem, ha tudom, hogy te töröd ketté..'

nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk...azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. soha nem unalmas veled lenni. szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. érted, hogy mire gondolok? hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem. pedig ismerem a hibáidat is. de pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. hogy mintha még a démonaink is hasonlítanának! hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy... hogy mondjam... érezzem a saját... súlyomat?

nem erőltethetek valamit, aminek még nem érkezett el az ideje.

aki elment, nem jön vissza és nem mehetünk utána. az élet megy tovább.

Csorba Piroska: Mesélj rólam Mesélj anya, milyen voltam, amikor még kicsi voltam? Az öledbe hogyan bújtam? És tehozzád hogyan szóltam, amikor nem volt beszédem? Honnan tudtad, mit kívánok? Megmutattam a kezemmel? Mesélj rólam! Hogy szerettél? Engem is karodba vettél, meleg tejeddel etettél? Akárcsak a testvéremet? Gyönyörködtél akkor bennem? Úgy neveztél: kicsi lelkem? És amikor még nem voltam, a hasadban rugdalóztam, tudtad-e, hogy milyen leszek, milyen szépen énekelek? Sejtetted, hogy kislány leszek? Mesélj anya, mesélj rólam! Milyen lettem, amikor már megszülettem? Sokat sírtam vagy nevettem? Tényleg nem volt egy fogam sem? Ha én nem én lettem volna, akkor is szerettél volna?

nem találhatsz mindig azoknál az embereknél vigaszt, akiknek ugyanaz a fájdalmuk, mint neked.

néha nem is tudjuk mennyire szeretünk valakit, nem is érezzük. mert ha éreznénk, hogy mennyire szeretjük, abba belehalnánk. ettől nem vagyunk rossz emberek, csak túl nagy szívünk van.

jobban tudod, merre mész, ha tudod, honnan jöttél.

ha sírnod kell, tedd úgy, mint ahogy a gyermek teszi... soha ne feledd szabad vagy, és nincsen abban semmi szégyellnivaló, ha kimutatod azt, amit érzel.

számomra nem vigasztalás, hogy millióknak fáj ugyanaz, ami nekem. magamnak fáj, ami bennem fáj.