mindig is én voltam az a buta kislány, akinek nyugodtan összetörhetted a szívét, naivan hagyta magát átverni. akire nyugodtan rábízhattad a legféltettebb titkod, megőrizte. akinek kisírhattad a vállán minden gondod, meghallgatott. az, aki néha eltévedt a maga által választott útján. aki ha összetört a padlóra került. aztán felállt és továbbment, amikor érezte, hogy ez így nem mehet tovább...
“Van az úgy, hogy egy pillantásban, egy mosolyban benne van az ember egész lelke, múltja, jelene és jövője, minden fájdalma és reménye.”

Megjegyzések
Megjegyzés küldése