mindig is én voltam az a buta kislány, akinek nyugodtan összetörhetted a szívét, naivan hagyta magát átverni. akire nyugodtan rábízhattad a legféltettebb titkod, megőrizte. akinek kisírhattad a vállán minden gondod, meghallgatott. az, aki néha eltévedt a maga által választott útján. aki ha összetört a padlóra került. aztán felállt és továbbment, amikor érezte, hogy ez így nem mehet tovább...
"És... Én még csak most kezdek rájönni, hogy bármi történjék is, mindig marad köztünk egy kapocs, ami téged hozzám fűz. Sosem lesz olyan, hogy ne aggódjak érted. Sosem fordulhat elő, hogy ne számítson mit teszel. Mindig fontos leszel számomra."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése