mindig is én voltam az a buta kislány, akinek nyugodtan összetörhetted a szívét, naivan hagyta magát átverni. akire nyugodtan rábízhattad a legféltettebb titkod, megőrizte. akinek kisírhattad a vállán minden gondod, meghallgatott. az, aki néha eltévedt a maga által választott útján. aki ha összetört a padlóra került. aztán felállt és továbbment, amikor érezte, hogy ez így nem mehet tovább...

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

...

Tudod mi a baj a mai világgal? Legfőképpen az, hogy találkozol az utcán egy olyan emberrel, aki a világon a legfontosabb volt számodra és mindössze annyi csúszik ki a szádon, hogy szia. Ebben a sziában van minden reménység. Benne van, hogy hé hiányzol, vagy hogy nem tudok élni nélküled, örökké szeretni foglak és a többi... Vagyis számodra csak egy szia, de nekem egy újabb reménysugár afelé, hogy véletlen találkozások nincsenek, én mindent amit hallani szerettem volna beleképzeltem egyetlen sziádba. Hosszú idő óta ez volt a legszebb szia, amit nekem szántak. Köszönöm neked, köszönöm a reményt, hogy nem vagyok senki a szemedben. A melegség a hangodban, pont mint rég, a szemed, a szád, minden maradt a régi, csak te nem. Te megváltoztál, elfelejtettél. Mindenesetre köszönöm neked és asszem pont.
Tovább
Észre veszem mikor valaki egy idő után már nem keres.
Észre veszem, hogy valaki máshogy beszél hozzám.
Észre veszem, hogy kevés embert érdekel mi van velem.
Észre veszem, hogy az akiben bíztam milyen könnyen hátat fordított nekem.
Én észre veszek mindent, de senki nem veszi észre, hogy ezek a kis dolgok mennyire fájnak.
Tovább