Bejegyzések

"És... Én még csak most kezdek rájönni, hogy bármi történjék is, mindig marad köztünk egy kapocs, ami téged hozzám fűz. Sosem lesz olyan, hogy ne aggódjak érted. Sosem fordulhat elő, hogy ne számítson mit teszel. Mindig fontos leszel számomra."
Kép
Szerettem őt és valahányszor találkoztam vele, akár évtizedek távlatában is de mindig megtalált az a sürgető, hirtelen rám telepedő érzés, hogy kell nekem...
Te voltál az egyetlen boldogság az életemben, és azt hittem, mindig így marad. Boldog vagyok, hogy addig veled lehettem, ameddig tartott.
"El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy lány, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek."
"Most nézek rád és azt kérdezem szavak nélkül: ha nem kellek neked, miért rándul össze a lelked, ha meglátsz az utcán?"
"Sok év már eltelt, most jövök rá, most növök fel, és most esik le, már soha nem találok olyat, mint te, cseréltem az autóm egy biciklire. Mint Afrika nap nélkül, Ázsia rizs nélkül, a szél is elkerül, a fülemet fújja, és ugyanazt a dallamot suttogja, hogy hogy lehettem ekkora idióta."