Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november, 2012
Kép
akit most látok, már nem te vagy, vedd már észre magad. mert én többet nem szólok hozzád, csak mosolyogva megyek tovább..
Kép
hiányolni valakit az rossz, de tudni, hogy te nem hiányzol neki, na az a szörnyű.
Kép
Most félek. Most mitől? Attól, hogy egyszer rájössz, hogy mégsem vagyok olyan jó, mint gondoltad, hogy mégsem vagyok olyan szép, kedves lány, mint akibe beleszerettél. Régebben azt mondtad, sosem gondoltad volna, hogy egyáltalán szóba állok veled, de mégis együtt vagyunk és én azt szeretném, ha életünk végéig tartana ez a kapcsolat. Eddig azt mondtad, te is így akarod, de már nem szeretsz annyira, mint régen és már nem vagy hálás, hogy vagyok neked. Régen annyira természetesnek vettem, hogy vagy nekem, azt hittem, hogy ez örökké így lesz, mert szeretsz és sosem hagysz el, bármilyen hibát is követek el. De ez nincs így, jobban kellett volna vigyáznom, jobban kellett volna szeretnem téged, lehet most már hiába szeretlek mindennél jobban, mert te már nem így érzel. Mi lesz velem, ha már nem szeretsz, ha azt mondod, hogy legyen vége? Akkor én mihez kezdek, hisz te vagy a mindenem és ha te elhagysz, tényleg semmim sem marad. Pont ettől félek, hogy egyszer azt mondod, nem szeretlek már, nem…
Kép
Csak az idő múlik, feledni nem lehet. Szívünkben örök a fájdalom és a szeretet...
Kép
Sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen! Sajnálom, hogy amikor jó volt, én őszintén élveztem. Sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem. Én kölcsönadtam játszani, te meg elhagytad a szívem, sajnálom, de egy kis időre, most jobb, ha elteszem…
Kép
Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott...
Kép
Tudod, van aki némán ül, van aki megőrül, van aki tűr, és van aki elmenekül, de néha van aki küzd, és néha van aki nyer, ha kell belehalok, de nem adom fel!
Kép
Kellenek a veszekedések. Ilyenkor belegondolok, milyen rossz lenne téged elveszíteni. Ilyenkor érzem a legeslegjobban, hogy kellesz, mert nélküled nem tudok élni!

a bükklábától a sajóig ér