another chance...

Csak még egyszer búj hozzám, a búcsúkönny oly hasztalan, ne hullajts értem egyet sem, csak fogadd el, már vége van.

El tudnál egy dolgot magyarázni? Hogy csináltad? Hogy tudtál tovább lépni? Hogy tudtál mindent elfelejteni, ami a miénk volt? Hogy törölted ki ezt az összes emléket a fejedből? Hogy tudtad elengedni a szerelmünket? De a legfontosabb, hogy akarhattad? Kérlek magyarázd el, mert nekem nem megy...

Nem vagyok átlagos, se tökéletes, de sokan így szeretnek. Nem érdekelnek az ismeretlen vélemények. Én azokat csak megvetem. Örülök, hogy más vagyok, mint egy átlagos lány. De mégse különc, csapodár. Csak egy furcsa tini, ki imád őrült lenni...

Hihetetlen rossz érzés, amikor valakivel már nem vagy olyan jóban, mint régen, és nem tudod, hogy mi az oka.. Nem tudod, hogy ki változott meg, Ő vagy Te. Mégis a legrosszabb az egészben az, hogy nem tudod, hogy mit kellene tenni, hogy minden újra olyan legyen, mint régen..

"Ha tehetném, meghalnék egy napra. Megállítanám az időt. Mindent feltennék egy lapra, hogy lássam, ki az aki kidőlt. Sétálnék láthatatlanul, figyelném az életet, hogyan élnek nélkülem az emberek. Azok, akiket szerettem, vajon sírnak-e, vagy nevetnek. Vannak-e olyan emberek, akik örömmel temetnek? Aztán felélednék és biztosan másképp látnám a világot, a hamis barátokhoz hozzá vágnám a síromról a virágot. Az igazi barátnak sírnék az ölében, mert neki nem vesztem el a feledés ködében."

Annyi ember van a világon! Honnét lehetünk biztosak abban, hogy az igazit találtuk meg?