"Az idő ugyan begyógyítja a sebeket, de én nem hagyom. Felszakítom őket, hogy emlékezzek rád. Mert emlékezni akarok. Az ölelésedre, arra az ölelésre amire azóta is epekedve vágyok, de rá kell jönnöm, soha többé nem fogom már érezni. Emlékezni akarok az érintésedre, az érintésre ami egy másik dimenzióba repített, az érintésre amitől libabőrös lettem és egy pillanatra nem érdekelt az egész világ. Azóta viszont csak a világ érdekel... Emlékezni a csókodra. Arra a csókra, ami a leghidegebb téli napokon is forró volt. Ijesztően forró. Emlékezni a pillantásodra, arra a megmásíthatatlan pillantásra, ami mindent elárult az érzéseidről. Boldoggá tesz, hogy boldoggá tehettelek. A szerelem létezik."