Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"Mindenki tudja, hogy mi az elengedés, de nem biztos, hogy meg is tesszük, mert a szívünk egyik fele mindig remél. Így történt ez is. Az elején tudod, hogy nem fogod kibírni, de végül leginkább azokat a dolgokat bírjuk ki, amikre azt mondjuk, hogy nem. Aztán szép lassan megszoktam nélküled, míg újra nem kerestél. Nem biztos, hogy száz százalékosan örültem neki, mert attól féltem, hogy újra magam mögött kell hagynom azt, amit már magam mögött hagytam. Végül újra eltűntél, és örültem, hogy nem estem bele a csapdádba. De egy nap nekem kezdtél el hiányozni, de nem kerestelek. Hagytam. hogy azt hidd nem érdekelsz. Végül úgy éreztem, elhitted. Már nem akartuk keresni egymást. Végül szépen lassan eltűntél az életemből. És hogy bánom e?? Akinek benne kell lennie az életemben benne lesz, Úgy tűnik, neked nem kell benne lennie..."
További információk
Észre veszem mikor valaki egy idő után már nem keres.
Észre veszem, hogy valaki máshogy beszél hozzám.
Észre veszem, hogy kevés embert érdekel mi van velem.
Észre veszem, hogy az akiben bíztam milyen könnyen hátat fordított nekem.
Én észre veszek mindent, de senki nem veszi észre, hogy ezek a kis dolgok mennyire fájnak.
További információk