Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

"És... Én még csak most kezdek rájönni, hogy bármi történjék is, mindig marad köztünk egy kapocs, ami téged hozzám fűz. Sosem lesz olyan, hogy ne aggódjak érted. Sosem fordulhat elő, hogy ne számítson mit teszel. Mindig fontos leszel számomra."
További információk
"El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy lány, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek."
További információk

hate U love U

"Azt hiszem a szerelem az, amikor évek elteltével is gondolsz a másikra, és az új kapcsolatokban is keresed őt. Kívülről persze ez nem látszik az emberen. Ez belül játszódik le, mikor egyedül vagyunk. Lehetsz mással is boldog, mástól is kaphatsz ajándékot, de a hiányzó puzzle darabka mindig ott lesz. Ilyenkor a lelked hozzá van kötve valakihez, csak a tested másé. A szerelem nem mindig azt jelenti, hogy két ember egymásra talál és boldogan élnek. Néha a szerelem az, hogy nem vagyunk azzal akié a lelkünk, mégis görcsösen benne van a szívünkben."
További információk