Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.
...
Tudod mi a baj a mai világgal? Legfőképpen az, hogy találkozol az utcán egy olyan emberrel, aki a világon a legfontosabb volt számodra és mindössze annyi csúszik ki a szádon, hogy szia. Ebben a sziában van minden reménység. Benne van, hogy hé hiányzol, vagy hogy nem tudok élni nélküled, örökké szeretni foglak és a többi... Vagyis számodra csak egy szia, de nekem egy újabb reménysugár afelé, hogy véletlen találkozások nincsenek, én mindent amit hallani szerettem volna beleképzeltem egyetlen sziádba. Hosszú idő óta ez volt a legszebb szia, amit nekem szántak. Köszönöm neked, köszönöm a reményt, hogy nem vagyok senki a szemedben. A melegség a hangodban, pont mint rég, a szemed, a szád, minden maradt a régi, csak te nem. Te megváltoztál, elfelejtettél. Mindenesetre köszönöm neked és asszem pont.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése