Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2013
Ismersz? Szerintem nem. Nem tudod hányszor feküdtem le sírva, nem tudod hányszor bántottak meg, nem tudod milyen gyenge vagyok, nem tudod mennyit szenvedek, nem tudod milyen életet élek, nem tudod mit s hogyan cselekszem, nem tudod hányszor éreztem magam egyedül, nem tudod hányszor fordított hátat nekem mindenki, nem tudod hányszor voltam rossz annak az embernek aki számít nekem, te nem tudsz rólam semmit!!
Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percben azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli e..
Az tud a legkönnyebben hátba szúrni, akinek hagyod, hogy megöleljen.
Most lehet, hogy fáj, de menned kell már. Ne sírj, hisz eddig sem fájt, hogy hazudtál. Majd elfeledlek, és boldog leszek...
Ne állj bosszút azon, aki megbántott! Egy nap majd átéli azt, amit veled tett, és ha szerencséd van, végig is nézheted!
Néha már-már azt hiszem, nem érdemes senkivel sem összebarátkozni. Egy idő múlva úgyis elveszítünk mindenkit, és az a fájdalom ezerszer rosszabb, mint az előtte sajgó űr.
Egy barátról, aki megnevettet, aki ha szomorú is örömet tettet, egy barátról, aki feldobott, aki ha zuhantam, legvégül elkapott...
Az elmúlt hónapok során lassan elmaradoztak a barátok telefonhívásai. Az én hibám: ha azt akarod, hogy valaki felhívjon, ahhoz néha neked is telefonálnod kell.
Minket lányokat sem zavar, ha vannak lány barátaitok, de amikor mellettünk sétáltok az utcán, nem szeretjük, ha megbámuljátok a szembe jövő 90-60-90-es barbie babát. Tartsátok tiszteletben, hogy velünk vagytok, és, hogy lehet nem vagyunk kiplasztikázva, de többet érünk, mint azok a műlányok. Igenis rosszul esik, amikor egy kellemes péntek esti vacsi és film helyett ti a sörözést és a haverokat választjátok, hiszen egy hosszú hét után nekünk is jól esne hozzátok bújni. Azért, mert megnézünk egy filmet, amiben a kedvenc férfi színészünk szerepel, vagy elmegyünk egy koncertre, ahol egy helyes pasi énekel, még titeket szeretünk. Ne legyetek azonnal féltékenyek, mert tudjátok, attól, hogy megnézzük az étlapot, még otthon vacsorázunk. Ne hisztizzetek, ha megkérünk titeket, hogy hajtsátok le a wc-ülőkét, tekerjétek rá normálisan tubusra a kupakot, hogy ne hagyjátok szanaszét a dolgaitokat. Mi csak egy élhetőbb otthont szeretnénk, ahol mi is és ti is jól érzitek magatokat, de nekünk is megvann

szeretlek :)

Kép

Kép
Kép