another chance...

Néha veszekszünk, néha kiborulok. Lehet, hogy néha elviselhetetlen vagyok és túlparázok dolgokat, de napról-napra jobban és jobban szeretlek.

Nekem te ne papolj, tudom milyen kemény az élet, darabokra tört szívből többet én már nem kérek. Hevertem úgy a padlón, mint kisgyerek elromlott játéka, tudod egyetlen egy dolog van, ami kitart mindenki mellett: az árnyéka.

nem vagy mellettem, nem fogod a kezem, nem vigyázol rám, s már nem is gondolsz rám. másnak hittelek, de csak úgy hirtelen megváltozott minden, s ki voltál többé nincsen. 

Igen, de mindig lesznek olyan kínos pillanatok, amikor egymásra nézünk és eszünkbe jut, hogy milyenek voltak a dolgok régen.

Közelebb, egyre közelebb kerülök hozzá, de talán soha nem érhetem el. Talán csak azért közeledünk egymás felé, hogy azután örökre elváljunk...

Leginkább attól félek, hogyha sikerül is egyszer túl lépnem rajtad, minden emberben téged foglak keresni. Utánozhatatlan és pótolhatatlan vagy, és megijeszt a tény, hogy hiába kereslek, nem talállak majd.

Néha veszekszünk, néha kiborulok. Lehet, hogy néha elviselhetetlen vagyok és túlparázok dolgokat, de napról-napra jobban és jobban szeretlek.

Küzdök az érzések ellen, küzdök magam ellen..