another chance...

vajon hiányozni fog neki a fárasztásom, az hogy aggódtam érte, az hogy csak a jót akartam neki, az hogy féltettem őt, az ahogyan becézgettem, az hogy százszor elmondtam neki hogy szeretem és hogy hiányzik?

Amit irántad érzek, az feltétel nélküli. Nem ítéllek el. Nem veszítem el a türelmemet. Nem büntetlek meg. Csak szeretlek. Ennyi az egész. Világos és egyszerű.

azt mondom bárcsak itt lennél.. az érzést visszakaphatnám. jobban vigyázhatnék rád. ♥

"soha ne mondd, hogy ég veled, mert ez azt jelenti, hogy elmész, többé nem találkozunk, és elfelejtesz. mondd inkább, hogy majd látjuk egymást." ♥

mikor felnősz, észreveszed majd, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek gondoltad. rájössz, hogy a csók nem pecsét, és a szeretlek nem esküszó. hogy aki azt mondta, örökké szeret, az 'örökké'-t pár hétre értette. és aki azt mondta, 'majd vigyázok', a 'vigyázás' után ott hagyott. hogy nem mindig az a jó, aki úgy néz ki. és, hogy a fájdalom mindenhol más. ha eltöröd az ujjad, az nem fáj annyira, mint mikor a szíved törik darabokra..

csak idő kellett.. hogy tisztábban lássam a dolgokat. megváltozott a véleményem. akik régen távol voltak, most közeli barátok. 

http://www.boon.hu/kozepiskolak-borsod-abauj-zemplen/2086656 ezen az oldalon, szavazzatok kérlek, a BERZEVICZY -re! :) 

csak emléke maradt, de az élni fog örökké csupán a szívem szakad meg, hogy nem lehet velünk többé..

gyerekként sosem bocsátjuk meg szeretteinknek a halandóságukat.

Volt már olyan, hogy valakit elveszítettél, és nem fájt? Mondjuk mert már rég fel voltál készülve rá, és mert te is ezt akartad? Fura érzés. Nem szakad szét a szíved, nem csorog a könnyed, nincs fájdalom. Talán mert a fájdalmat minden áldott nap megélted, és most már nincs min sírni. Már "kifájtad" magad. Helyette van boldogság, meg mosoly az arcodon, amit senki sem ért.

a sors mindig akkor szakít el tőlünk valakit, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rá..

leszarom.. mert átbasztál, ha szeretnél megváltoznál..

emlékszel még amikor együtt nevettünk? ha bánatos volt egyikünk, akkor együtt sírtunk, emlékszel mennyire jó barátok voltunk? sosem hittem volna, hogy ilyen jó barátok leszünk, mindig melletted álltam ha kellett, és te is mindig segítettél támaszként a szívemen, ha bajban voltam nem fordultál el tőlem, ahogy én sem és segítettem ahogy tőlem tellett, mindig meg tudtál nevettetni engem, még akkor is ha azt hittem, hogy nincs már nincs mit tennem. emlékszel azokra a pillanatokra? mikor nem voltunk egyedül a rossz napokon? én emlékszem rá és örökre bennem él, és azt ígértük, hogy barátok maradunk te és én, de egy ideje már nem vagyunk olyan jóba, nem állunk egymással már úgy szóba, pedig nekem te vagy a legjobb barátom , és azt, hogy így eltávolodtunk én sajnálom, hiányzik a barátságod, hiányzik a közös boldogságunk, örülnék ha olyan lenne a kapcsolatunk mint anno, hisz te voltál az egyetlen kire barátként tekintettem, kérlek tudasd velem ha neked is fáj, ha neked is hiányzik ez a &quo

inkább rövid ideig légy boldog azzal, akit szeretsz, mint egy életen át azzal, akit csak kedvelsz.

amíg az ember fiatal és érzékeny, rengeteget tud szenvedni..

nem az a lényeg, hányszor mondja, hogy szeretlek, hanem az, hogy hogyan mutatja ki.

te vagy az egyetlen, akit bárcsak el tudnék felejteni, az egyetlen, akinek nem szeretnék megbocsájtani..

Az a kemény amikor az a személy, aki különleges számodra elkezd semmibe venni, de az még keményebb, amikor úgy kell tenned, hogy nem bánod.