mindig van egy pont, ahol az út kettéválik. abban a hitben válunk szét, hogy az útjaink egyszer újra összefutnak. ahogy távolodunk az úton, a másik egyre kisebbnek tűnik. de nem baj, egymásnak vagyunk teremtve.
“Van az úgy, hogy egy pillantásban, egy mosolyban benne van az ember egész lelke, múltja, jelene és jövője, minden fájdalma és reménye.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése