ez a bajom az emberekkel. ha megérzem, hogy kezdenek eltávolodni tőlem, átnézek rajtuk. nem teszek erőfeszítést, mert tudom milyen idegesítő, amikor valaki lebzsel körülötted, de te nem szeretnéd. félek, hogy én leszek az 'az idegesítő személy'. helyette eltűnök és lerombolok mindent. talán csak túlreagálom, de inkább leszek magányos, mint nem kívánt ember.. de a végén ez a kettő ugyanaz.
“Van az úgy, hogy egy pillantásban, egy mosolyban benne van az ember egész lelke, múltja, jelene és jövője, minden fájdalma és reménye.”

Megjegyzések
Megjegyzés küldése