another chance...

tudod,sosem hittem volna,hogy egyszer eljut erre a pontra a kapcsolatunk.. cserbenhagyás,hazudozás,hitegetés.. ezek nem mi vagyunk.

el akarlak feledni, ígérem többé nem foglak megkeresni...

sose magyarászkodj, a barátaidnak nem kell, az ellenségeid pedig úgísem fogják elhinni...

nem érdekel mit gondolsz, a véleményed a szememben semmi, mert nem mertél, amikor kellett volna mellettem lenni...

engem miért érdekeljen, ha téged nem? én miért keresselek, ha te nem engem? én miért gondoljak rád, ha te nem teszed? én miért törjem magam, ha te nem? miért foglalkozzak veled, ha te nem velem? egy idő után elég unalmas lesz már, és akkor rájössz, hogy mit vesztettél...

leszarom, hogy megbántottál, lenyelem az éveket, de takarodj az útból már rég megmondtam, hogy ég veled...

ne siesd el, várd ki, amíg elkezdessz neki hiányozni az életéből. hanyagold el őt, hogy rájöhessen, hogy szüksége van rád.

tudom, hogy hazudik minden szavában..de én hagyom..csendben elviselem... 

könnyes a szemem, nehezen lélegzem, tudtam, hogy elfogsz menni, valahogy éreztem...

gyáván, vakon, részegen futunk át az életen...

elegem van az emberekből, a hazugságaikból, a nemtörődöm viselkedésükből, hogy mindenkinek csak saját maga számít, hogy mindenki megváltozik, hogy mindenki üres szavakkal dobálózik.

barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.

a barátság nem egy létrehozott kapcsolat, a barátság magától jön létre, mert jó minden elvárás és indok nélkül együtt létezni. örömöt jelentetek egymásnak csak azért, mert vagytok. a barátság benned van, belőled fakad, nincs köze a másik cselekedeteihez: ha egy ember valóban a barátod, akkor is közel áll hozzád, ha nem kedves vagy igazságos veled, mert hát ott van a szívedben.

nézd, attól, hogy valaki egyszer fájdalmat okoz, még nem kell örökre kitörölni a névjegyzékből. a dolgok változnak, ahogy az emberek is.

utcákon és tereken,reggel a májkrémes kenyéren,boltban a mosószereken,a hazug tekinteteken,biztonsági felvételeken,minden ordító gyereken,mozikban a sírós részeken,könnybe lábadt szemeken,kérlek,ne magyarázd meg nekem! mert ez egy elbaszott szerelem. micsoda elbaszott szerelem... ♥

ha lenne egy barátod, akiről tudod, hogy ma látod utoljára - mit mondanál neki? ha egyetlen egy dolog maradna, amit tenni tudnál valakiért akit szeretsz - mi lenne az? mondd ki most, tedd meg azonnal! ne várj a megfelelő alkalomra, mert lehet, hogy az sosem jön el.

nem leszek bábu,mit kedvedre mozgathatsz,már nem az a kislány vagyok,kit egy jó szóval megkaphatsz..

a legjobb barát az egyetlen,aki a legnagyobb mosolyodat látja,és tudja,hogy valami baj van.

egy barátról,aki megnevettet,aki ha szomorú is örömet tettet,egy barátról,aki feldobott,aki ha zuhantam, legvégül elkapott...   ♥

..egyszerűen csak hinni akarok megint. benned, bennünk, a szerelemben. hinni szeretném, hogy jó úton járok, és hinni akarom, hogy ha nem is mindig hoztam jó döntéseket, de még van időm rendbe hozni a dolgokat. hinni akarok, de ehhez reményre van szükségem.. mert bár nagy valószínűséggel semmi nem lesz már olyan, mint régen volt, mégis szükségem van arra az apró reményfoszlányra, ami nagyon halkan azt suttogja, hogy idővel majd minden rendbe jön.

valakit bizonytalanul szeretni olyan, mintha törött üvegszilánkokon sétálnál. nem akarsz lemondani róla, de a fájdalom egyre elviselhetetlenebb. aztán jön egy pont, amikor elengeded őt, és így megszabadulsz a fájdalomtól, de belül üres vagy és vérzik a lelked.

ha nem tudsz választani két ember között,kérdezd meg magadtól..kinek mondanád azt,hogy hiányozni fogsz,és kinek azt,hogy: könyörgöm ne menj el!

ha fontos a célod,akkor megoldást találsz..ha nem akkor kifogást  

volt valaki,akiben megbíztam. de rá kellett ébrednem,hogy aki nem keres,annak nem hiányzom… az a hihetetlen nagy ragaszkodás,megszűnt. 

...fájdalmat okoztam neked. és elmondhatatlanul szörnyű, hogy boldogtalannak látlak. de jobban szeretném, ha most túlesnél a nagy fájdalmon, mint hogy egész életedben miattam szenvedj egy kicsikét.

mi lett volna, ha' - külön-külön csak puszta szavak. de együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át. 'mi lett volna, ha' - vajon m'i? sohasem tudhatjuk. nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett, igaz szerelem volt, akkor sosem késő. ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is? csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. nem tudom, milyen szerelem volt egykor Júliáé, olyan, amiért mindent eldob az ember, olyan, amiért akár az óceánt is átszeli, de szeretném hinni, hogy ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni! ha ön akkor nem is fogadhatta el, kívánom, hogy egy nap találja meg újra!

örültem, boldog voltam, hogy karjaidba vettél. éreztem, de nem hittem, hogy egy kicsit sem szerettél.

a szerelem... megmozdítja a napot és az összes csillagot

az első szerelem mindig a legnagyobb fájdalmakkal van összekötve

aki a szívet megnyerte,mindent megnyert

ne mondd mindig, hogy 'még van időm.' emlékezz, hogy mindig ott lesz a 'már túl késő.'

ha nem vagy itt velem becsukom a szemem.. és elképzelem :)

ha sohasem kockáztatsz,kihagyod a legjobb dolgokat az életben

igazi csak egy van,utánzata ezerféle

legyen tiéd az ész,enyém a bolondság,meglátjuk kinél lesz a végén boldogság ♥

sokan nem azért szenvednek mert nem tudnak felejteni,hanem mert legbelül nemi is akarnak

van úgy, hogy csak ülök és azon gondolkozok, hány olyan embert hagytam már elmenni, akinek most azt mondanám, 'maradj'. azt hiszem, most értettem meg, mekkora súlya van a ki nem mondott érzéseknek..

nem számít, milyen az időjárás, hogy mennyi az idő, hogy szombat van vagy szerda reggel.. hogy épp álmodom, vagy ébren vagyok. nem számít milyen a világ, ha te nem vagy velem..

ez a bajom az emberekkel. ha megérzem, hogy kezdenek eltávolodni tőlem, átnézek rajtuk. nem teszek erőfeszítést, mert tudom milyen idegesítő, amikor valaki lebzsel körülötted, de te nem szeretnéd. félek, hogy én leszek az 'az idegesítő személy'. helyette eltűnök és lerombolok mindent. talán csak túlreagálom, de inkább leszek magányos, mint nem kívánt ember.. de a végén ez a kettő ugyanaz.

ez leszek én: egy megfakult emlékkép, megy rád nevet. múlt leszek, mert a jövőd nem lehetek.. 

félek a világtól. attól, hogy valaki megfoszt tőled. félek, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. jobban félek tőled, mint hinnéd..

nem értem, hogy lehetsz boldog, ha valaki miattad szomorú...

tévedtél, kész, ennyi. hibázni emberi dolog.. megbocsátani tudok, de felejteni nem fogok.

egy újabb szál cigi, egy újabb gondolat, egy jelentéktelen dolog, de mégis fojtogat...