tudod, sajnállak.. kihasználtak, csak arra kellettél.. és te csak mosolyogsz, a komoly dolgokon.. talán még nem érted.. de majd fogod.. amit csak annak kellett volna odaadnod.. akinek már nem tudod..!
nem értelek, és már belefáradtam abba, hogy folyton erre gondolok. épp ezért engedlek el, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved..
