eddig azt hittem ismerem magam. de mégsem. mert történtek olyan dolgok amiket azelőtt nem hittem volna. talán ezért lettem más, de talán mindig is ilyen voltam. voltak helyzetek amikor mást tettem mint amit valaha is gondoltam volna. voltak szavak amiket amúgy soha nem mondtam volna, de a pillanat hevében kicsúszott. vajon az voltam valóban? amikor valami más vezérelt? amikor átadtam magamat az ösztöneimnek, és a megérzéseimre hallgattam. akkor csillant volna meg igazi énem? ha igen, és még én sem ismerem magam, akkor miért hiszi annyi ember, hogy tudja milyen vagyok?
"Ha a hiányom nem változtat az életeden, akkor a jelenlétem értelmetlen..."
Megjegyzések
Megjegyzés küldése