mért nem tudom elfogadni, hogy örökre vége. miért várom most is, hogy visszajöjjön végre? miért álmodom mindig, hogy velem van újra? miért kell naponta gondolnom a múltra? miért fáj, ha látom, vagy miért fáj, ha nem. miért van, hogy feledni nem tudom ma sem? miért fáj, ha szavak nélkül, némán eltapos, hisz ez köztünk szinte már mindennapos. miért érzem azt, hogy mégis jó lehet? miért kell szeretnem, ha ő nem szeret..?!
“Van az úgy, hogy egy pillantásban, egy mosolyban benne van az ember egész lelke, múltja, jelene és jövője, minden fájdalma és reménye.”

Megjegyzések
Megjegyzés küldése