maradjunk annyiban, hogy én már nem ismerlek.. inkább ülök itthon heteken át, csak elkerüljelek. fogalmam sincs ki vagy. már nem emlékszem rád. tudom, hogy minden ember változik. tudom, hogy már én sem vagyok ugyanaz.. de te..?! kell, hogy a színpad mögé láss. örülök, hogy boldog vagy.. nem foglak választásra kényszeríteni. mert nem éri meg. de így bocs, nekem nem kellesz. ;)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon