gondolom sokunknak ismerős az érzés, amikor fáj belül.. valahol a mellkasnál.. talán ez lenne a lélek, vagy valami ilyesmi. vagy erre mondják azt, mintha megszakadna a szívem. amikor rájössz, hogy az örökre nem is olyan hosszú idő, amikor fel kell fognod, hogy egyszerűen túlléptek rajtad, és már nem is tudsz sírni, csak nézel ki a fejedből. mit lehet ilyenkor tenni? egy idézet jut erről eszembe: 'nincs rettenetesebb érzés, mint elválni, örökre elszakadni attól, akit szeretünk, s tudni, hogy az a kín, melyet ma is alig bírtunk elviselni, holnap is visszatér, holnapután is, azután is..' de mi van akkor, ha nem akarom? ha nem akarok holnap is így ébredni.. hogy belehaltam.. egy kicsit. mert már másé az, amiről azt hittem, mindig az enyém lesz. igen, biztos sokan érezték már ezt, és sokan túl is élték, talán nekem is sikerül.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése