another chance...

Akit bennem láttál soha többé nem leszek, mert amikor elmentél, azaz énem elveszett .

"Az emberi szív szeretetből áll. Adj ma egy darabot másoknak belőle. Ne félj, hogy elfogy, hisz neked is adnak, ezért van értelme ennek a mai napnak. Ne akarj, csak szeress ennyi kell csupán ahhoz, hogy igazán boldog lehess."

"Mindent elsirattam. Mindent, amit utáltam magamban, mindent, amit elveszítettem az idők során, amióta abban a korban vagyok, hogy megértsem: van, amit örökre veszítünk el."

Meg kell tanulni valamit... Elhagyni azt a helyet, ahol számodra már nem nyílik ajtó. Ahol bezárultak a lehetőségek, ahol véget ért valami. Meg kell tanulni elfogadni a szót: vége. Ennyi volt. Ízlelgesd. Tudom, keserű. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Szedd össze magad, és ha megsirattad a tetves múltat, egyenes derékkal menj, és nyisd ki az újabb ajtót. Nem foglak hitegetni. Senki nem fogja a kezed, azon az ajtón egyedül kell belépned. És tudod mit? Nagyon valószínű, hogy az ajtón túl senki sem vár. Nehéz lesz. Nagyon. Egy ideig.

Felednem kell a múltam, ha nem akarok úgy élni, mint egy gyűrött felmosórongy. De mindig újra és újra meghallgatom azokat a zenéket, amelyeket akkor szerettem, újra megnézem a régi képeket, ösztönösen előidézem az emlékeket - és egész nap, minden percében azon elmélkedem, hogy vajon az, ami engem ennyire megvisel, őt is megviseli e...