another chance...

Életemben először találtam valakit, akitől utálok elválni, akár csak 5 percre is. Találtam valakit, akiből egyszerűen sosem elég. Aki elfogad olyannak amilyen vagyok, és nem akar megváltoztatni, a saját képére formálni. Aki mellett rádöbbentem, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy a fontos szavakat kimondatlanul hagyjuk. <3

jó hírek, rossz hírek, minden napra jutnak,ha egy problémán túl vagy, holnap jön két újabb .

fel foglak jelenteni súlyos lelki-sértés, majd cserbenhagyás miatt.. 

felejteni fáj,újra nyitni nem merek, a hétvégékre nem emlékszem, hétköznap meg szenvedek..

elmentél, de jól tudod, nincsen bennem harag. réges-régen megtanultam, hogy, ami jó az soha nem marad...

nagyon szeretnék szerelmes lenni, méghozzá úgy, hogy azt mondhassam, ez egy egész életre szól. még ha aztán nem is, az sem baj..

távolságtartó vagyok. nem bízom meg senkiben. semmiképpen sem hiszem el, hogy "majd jövök", meg "elviszlek", meg "meglátogatlak", meg "elmegyünk nyaralni", meg "szeretlek", meg "hűséges vagyok hozzád", vagy egyáltalán "számítasz valamit".