~ egyszer azt mondtad, egy nap majd készen állok arra, hogy közel engedjek magamhoz valakit. azt hiszem, ez a nap ma van.. itt és most.
Bejegyzések
az életben nem minden igényel magyarázatot. nem a mi feladatunk, hogy bármit is elmagyarázzunk másoknak. minden, ami mély, mindig megmagyarázatlan. az, amit meg tudsz magyarázni, nagyon felszínes. vannak dolgok, amiket nem tudsz megmagyarázni. ha szerelmes leszel valakibe, hogyan magyarázod meg, hogy miért lettél szerelmes? minden válaszod ostobán fog hangzani: az orra miatt, az arca miatt, a hangja miatt. ezek a dolgok mind említést sem érdemelnek - de valami van abban a személyben. azok a dolgok feltehetően részét képezik annak, amiért szereted őt, de az a 'valami' mindennél nagyobb. az a valami több mindennél.
:)
gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél mennyivel unalmasabb lenne a világ? például a barátaid számára. mennyi át nem élt közös emlék, mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. hány pillantás, amit csak neked szántak, egy mosoly, amit soha nem fogsz elfelejteni. egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. az első érintés, amit tőle kaptál, az első csók, első szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett, és hazaszaladtatok a pulcsija alatt.. de ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. akkor semmi nem lenne. ez számunkra elképzelhetetlen. és mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet, ha senki nem szeret, ha legszívesebben meghalnál, vagy elsüllyednél, mintha nem is lettél volna, esetleg elmenekülnél a világ másik végébe, állj meg egy kicsit. gondolj magadra. aztán a családodra. ráá . majd a barátaidra. a világra. egy évre. egy hónapra. egy napra. egy órára. egy Percre. egy másodpercre. majd nyisd ki a sz...
