another chance...

igyekszem úgy élni az életem, hogyha valaki fentről néz, büszke legyen rám...

a máj rombolása nem hosszútávú megoldás a szív problémáira... 

ha tudnád, hányszor gondolok rád, hányszor sírom át az éjszakát. talán elgondolkoznál rajta,miért vagyok ilyen,mert hidd el,amit irántad érzek nem múlik el csakúgy hiphop. valóban szeretlek,de be kell látnod neked is,hogy ez a szerelem tényleg beteljesületlen. 

a szerelem: minden, és minden más: semmi. 

~Idézeteek. akár hányszor el akarlak felejteni, mindig eszembe jut, mennyire szeretlek...

az ember mindig visszatér első szerelméhez... 

olyan jól esne, ha szeretne...

kérlek, felelj: szívből szeretsz vagy csak elviselsz? fontos, hogy tudjam.. azt kérded, miért? azért, mert nem adhatom oda a szívem úgy, ha tudom, hogy te töröd ketté..

nem őt akartam kitörölni az életemből.. hanem magát a hibát, amit elkövettem.

mindig azt mondd, amire gondolsz. ha szeretsz valakit, mondd meg neki! ne félj kifejezni önmagad. nyújtsd ki a kezed, és mondd meg a másiknak, hogy mit jelent a számodra.. mert mire eldöntöd, hogy melyik a megfelelő időpont, már túl késő lehet..

mégis.. mi tesz minket emberré, és miért hazudunk folyton, mit ér az érzés, ha nem mutatom és a szót is magamba fojtom?

nem fogjuk egymást keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem a dac, hogy ha én nem hiányzom neked, akkor miért is keresselek.. és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban. ott leszün k egymás múltjában, nézzük majd az ajtót, de nem fogjuk újra kinyitni. nincs miért.. ebből nem lesz sem 'happy end', sem még egyszer szerelem, semmi. egy ideje már nem voltam benne a tegnapjaidban, s a holnapjaidban sem leszek többé, mert rájöttem valamire, ami eddig is ott volt az orrom előtt.. te nem akarod, hogy benne legyek.

tudod, milyen az mikor félsz szembesülni magaddal? tudod milyen az, mikor azt kívánod, bárcsak valaki más lehetnél? akinek nem kell segítség ahhoz, hogy rendben jöjjön. tudod, milyen az mikor fel akarod adni? 

legbelül,ott mélyen boldog vagyok. és tudod miért? mert te már nem vagy ott.

elmondom, hogy mivan, a frankót. 100-ból 99 kétszínű ember!

ez csak mese, ez csak álom. a herceg nem jön, most már látom. a fehér ló is csak mese, s hogy mi az igaz? talán te se.. 

nem értetted meg, ki voltál nekem. ne is értsd meg soha. 

a korkülönbség nem számít, csupán a 'mit fognak gondolni mások?' kérdés...

az emberekben nem lehet megbízni. a legjobbakban is csalódunk,  akikről semmi okunk nem volt hinni, hogy keserűséget, bánatot és csalódást okoznak nekünk...

mit jelentek neked?! bárcsak tudnám...

csak egy emlék marad, de az élni fog örökké. csupán a szívem szakad meg, hogy nem lehet velünk többé. :( 

szeretném megkérdezni, mi van köztünk, hogy mit akar tőlem, vagy gondol-e rám egyáltalán. de félek, hogy a válasz jobban fájna, mint ez a bizonytalanság.. 

ismerős érzés? mikor egész nap azt várod, mikor hív fel, vagy mikor ír neked.. csak vársz, de nem történik semmi.. és te végig arra gondolsz, hogy biztosan nem tud, de az sosem fordul meg a fejedben, hogy esetleg nem akar..

ritka szerencse, hogy olyan testvérem van, mint TE.  ♥

a tündérmesék,a szerelmes regények és a szappanoperák mind hazudnak.. a szerelem nem győz le mindent.

mindenki csalódást fog okozni: mindenki,akiben bízol,mindenki,akit megbízhatónak hiszel. amikor a saját sorsukról van szó,az emberek hazudnak,titkolóznak,megváltoznak,majd eltűnnek,egyesek egy új arc vagy személyiség mögé,mások sűrű reggeli ködben,egy szikla túloldalán. 

valahogy most nem állnak össze a képek,valahogy most nem az van amit érzek,tudom hogy nem látod,de bármit megtennék érted. 

hidd el, ha hiányoznál neki, megkeresne...

ha kell, elmegyek innen, nem leszek gyáva már jegyet váltottam az álomvilágba. :)

- megváltoztál.. - nem, csak úgy viselkedek másokkal, ahogy ők velem!!

nem bírod tagadni, hisz látszik rajtad, szereted a jelened, de hiányzik a múltad.. :)

rá kellett jönnöm, milyen minimális a szókincsem, nem tudom kifejezni azt a fájdalmat, és felháborodást, amit éreztem. szánalmas. magam is tisztában voltam vele, milyen szánalmas vagyok..

ez bonyolult. néha hiányzol, nem bírom, ha nem vagy velem. szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. néha ellöklek, mert félek. megijedek tőled, pedig nem bántasz. néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. néha úgy érzem, nem jó ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat. lehet, hogy nem tudom megtenni. a szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem. csak elsétálok… néha utálom, ahogy kinézel. de ezt sem mondom soha. a lényed kárpótol mindenért. nem tudok soha haragudni rád úgy igazán. pedig lehet, hogy olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. néha ha rád gondolok sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. lehetne egyszerű, de nem az… ez bonyolult.

mindenki titkolja, hogy mit akar, mert helytelen, mert érdemtelen, mert veszélyes, mert túl rossz, vagy éppen túl jó.