another chance...

~ egyszer azt mondtad, egy nap majd készen állok arra, hogy közel engedjek magamhoz valakit. azt hiszem, ez a nap ma van.. itt és most.

  'itt az előítélet úgy terjed mint a járvány, de támadni nem mernek csak hátba döfni gyáván..'

az életben nem minden igényel magyarázatot. nem a mi feladatunk, hogy bármit is elmagyarázzunk másoknak. minden, ami mély, mindig megmagyarázatlan. az, amit meg tudsz magyarázni, nagyon felszínes. vannak dolgok, amiket nem tudsz megmagyarázni. ha szerelmes leszel valakibe, hogyan magyarázod meg, hogy miért lettél szerelmes? minden válaszod ostobán fog hangzani: az orra miatt, az arca miatt, a hangja miatt. ezek a dolgok mind említést sem érdemelnek - de valami van abban a személyben. azok a dolgok feltehetően részét képezik annak, amiért szereted őt, de az a 'valami' mindennél nagyobb. az a valami több mindennél.

gondoltál már arra, hogy ha te nem lennél mennyivel unalmasabb lenne a világ? például a barátaid számára. mennyi át nem élt közös emlék, mennyi ismételhetetlen pillanat maradt volna ki. hány pillantás, amit csak neked szántak, egy mosoly, amit soha nem fogsz elfelejteni. egy szívből jövő kacagás, ami bearanyozta az egész napodat. az első érintés, amit tőle kaptál, az első csók, első szál rózsa, közös délután, mikor a szikrázó napsütésből egyszerre csak nyári zivatar lett, és hazaszaladtatok a pulcsija alatt.. de ha nem élnél, nem gondolkodtál volna ezen se. akkor semmi nem lenne. ez számunkra elképzelhetetlen. és mikor úgy érzed, reménytelen a helyzet, ha senki nem szeret, ha legszívesebben meghalnál, vagy elsüllyednél, mintha nem is lettél volna, esetleg elmenekülnél a világ másik végébe, állj meg egy kicsit. gondolj magadra. aztán a családodra. ráá . majd a barátaidra. a világra. egy évre. egy hónapra. egy napra. egy órára. egy Percre. egy másodpercre. majd nyisd ki a sz

mikor elkezdesz hiányozni, csak becsukott szemmel végigfekszek az ágyamon és azt a különleges dalt hallgatom..

mindig van utolsó utáni pillanat is.

különös dolog a múlt. egyfolytában az emberrel van.

Jahj, nagyon szépen köszönöm a díjat Rain - nak. :) Szabályok: 1. Egy bejegyzés közzététele a díj logójával és a szabályok feltüntetésével. 2. Be kell linkelned a személy nevét akitől kaptad a dyjat és tudatni vele, hogy elfogadtad 3. Tovább kell adnod 3-5 blogtársadnak és szólnod nekik. Akiknek a díjat tovább adom: krisztaa ^ dreamland   ennim :)) tücsi

mikor elfelejted hogyan kell bízni a csodákban..

hogy lehet, hogy már nem érdekel, ami tegnap még fontos volt?  hogy lehet, hogy már nem szereted azt, aki tegnap még az életed volt?

egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.

  van szívem, vannak érzéseim. érzem, amikor valami rosszat követnek el ellenem.  [ Michael Jackson ]

  sajnos a csalódásokban sokszor mi vagyunk a hunyók. nem a másik félben van a hiányosság, hanem sokkal rosszabb helyen: bennünk. [ Sebestyén Balázs ]

voltak dolgok, amelyeket el akartam mondani neki. de tudtam, hogy fájdalmat okoznék. úgyhogy eltemettem őket, és hagytam, hogy nekem okozzanak fájdalmat.

néha úgy érzem, akkor lennék boldog, ha egyszerűen lefekhetnék, és soha többé fel se ébrednék.

bohém életre vágyom, teljes szívemből..

' mert a maci végül is nem más, mint egy különleges módon becsomagolt szeretet.. '

' most én játszom el, hogy a rabod vagyok.. és én leszek a rossz aki hazudni fog. '

' szeretlek azért, ami már most összefűz bennünket, és szeretlek már előre azért, ami eztán következik. nálad jobb dolog még soha életemben nem történt velem. már most hiányzol, de a lelkem mélyén tudom, hogy mindig velem leszel. a néhány nap alatt, amit együtt töltöttünk, te lettél az álmom. '

  ' hanyatt-homlok szeretlek. '

mintha az egész életem idevezetett volna, ide hozzád. szeretlek..! annyira szeretlek.

mindig arra gondolj, a 'nagyon szeretlek' kijelentésre az a leggyönyörűbb válasz, hogy 'én pedig érzem, hogy nagyon szeretsz'.. (:

' féltelek, mert szép a szemed..és ezt más is látja! féltelek ha nem láthatlak és nem vagyok veled, s ha láthatlak és mellettem vagy, magamtól féltelek! féltelek mert te vagy szívem egyetlen boldogsága, féltelek, mert okom nincsen, és jogom sincs hozzája..! '

' millió féltve őrzött érzés szomorú szívem legmélyén hever, mert sosem mondtam el ... szorosan ölelj, hogy fájjon, úgy, mint semmi más, csak te vagy az életem, halálom, kiért néha könnyezem, belátom, de ez az, ami tán a legszebb vallomás. '

  ' igazi mese az, ami velem történik. saját mesét akarok. olyat, amiben benne lehet lakni. '

  meglepő meglepetés, komolyan :) nagyon szépen köszönöm ! a díjamat: tücsi -nek, réku -nak és ennim :)) -nek köszönhetem :)   szabályok: 1. Egy bejegyzés amiben benne van a díj logója és a szabályok is fel vannak tüntetve. 2. Be linkelni azt a személyt akitől a díjat kaptad és tudatni vele, hogy elfogadod. 3. Továbbadni 3-5 tehetséges blogtársadnak és ezt tudatni is velük. akiknek tovább adom :   ennim :)) Just a Girl   krisztaa ^ dreamland

az a benyomásom támadt, hogy szívesebben sóvárogsz valaki után, akit úgysem kaphatsz meg soha, minthogy olyasvalakivel legyél, akit viszont igen.

sokkal kevésbé drámai módon is elveszíthetünk valakit, ha eljön egy pont, és megszakad valami. és onnantól fogva nem beszélünk vele, nem az ő mosolyával ébredünk minden reggel, nem érinthetjük meg szabadon minden porcikáját, és nem legeltethetjük rajta a szemünket. soha többé.

  mindent legyőz a szerelem, és nekünk engednünk kell neki.

olyan furcsa, ha az ember szerelmes, akkor egy pillantás, egy mozdulat, egy érintés csodával ér fel.

ha egy szívet nem lehet összetörni, akkor azzal a szívvel nem is érdemes foglalkozni.

a reménytelen szerelemről, amint kiderül, hogy nem is reménytelen, pillanatok alatt az is kiderül, hogy nem is szerelem.

amíg a szívem utolsót nem dobban, szeretni foglak az életemnél is jobban.

ha két ember összetartozik, végül egymásra találnak, ha minden összeesküszik is ellenük.

nem a szerelemtől félek, hanem attól.. hogy elmúlik.

ha valakit őszintén szeretsz, szívedben angyallá változik.

és akarta, hogy ő szeresse. a szívét akarta. akarta ezt a férfit, aki ismerte a szerelmet, aki tudta, mi az odaadás és a kötődés.

  minden gondolatomat ő köti le. repülök, lebegek, szárnyalok, akár egy pillangó. olyan, mintha mindig is ismertem volna őt. máskor pedig idegennek tűnik. lehet, hogy ez mindig így van, ha az ember igazán szerelmes.

tudod mi fáj a megtört szívben? hogy nem emlékszel a régi érzésekre. próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza.

romantikaigény tekintetében minden nő nimfomán.

' bocs, de nincs erre altató.. szól hozzám tágra nyílt szemmel, egy reggeltől betépett álommanó.. '

lesznek nagyszerű és rossz pillanataid. remélem, te tele leszel jóval. remélem, látsz majd olyanokat, amin ledöbbensz. remélem, érzel olyat, amit addig még sosem éreztél. remélem, találkozol emberekkel, akik másként látják a világot. remélem, olyan életed lesz, amire majd büszke lehetsz. de ha mégsem, remélem, lesz erőd, hogy újra elkezdd.

olyan, mintha lassan összeomlana a világom.. véglegesen..

lehet, hogy még fiatal vagyok.. de azt tudom mit akarok..

különös, hogy mikor gyerek voltam, a nagyokhoz igyekeztem hasonló lenni, s amióta nem vagyok gyermek, gyakran gyerekhez szeretnék hasonlítani.

tudod mit jelent élni, nevetni és olykor szomorkodni? mosolyogni annyira, hogy sírni kelljen, hatalmasakat szeretkezni, tombolni, táncolni egy éjszakán át, a barátaidat megvigasztalni, másokat mosolyra deríteni, emlékezni és felejteni, pénzt adni és kuporgatni, reménykedni és álmodozni, tanulni és tanítani, makacsnak lenni és könyörögni, változni és változtatni, érezni az ízeket, látni fényeket és hallani a hangokat, valóra váltani az álmaidat és olyankor elviselni, ha nem válik valóra mindezeket úgy tenni, hogy önmagad vagy minden egyes pillanatban, mert nem tudhatjuk melyik lesz az utolsó.

az elme számol, a lélek sóvárog, a szív pedig tudja, amit tud..

mindig lesznek olyan emberek, akikről egyszerűen nem tudod elhinni, hogy valaha is barátok voltatok; olyan pasik, akikről azt, hogy valaha is csókolóztatok; és emberek, akikről azt, hogy valaha tudtál nélkülük élni..!

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.  Sokszor okoztam csalódást és csalódtam olyanokban, akiktől sosem vártam volna. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, fogadtam örök hűséget, de volt hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Felhívtam valakit csak azért hogy halljam a hangját, néha elég volt egy mosoly ahhoz hogy szerelmes legyek. Sokszor féltem, hogy elveszítek valakit, aki fontos számomra.. és el is vesztettem a végén. De túléltem, és még most is élek. Már nem csak túlélem a hétköznapokat, hanem megélem azokat. Mert az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon..! :)

ahogy vannak olyan dolgok, amiket nem akarunk hogy megtörténjenek, de valahogy el kell fogadnunk, ugyanúgy vannak olyan emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de mégis el kell őket engednünk..

könnyebb elfutni és érzéketlenné válni, annyival könnyebb csak menni mint szembenézni ezzel a fájdalommal itt, egyedül..

tudod, néha az emberek azért játsszák az elérhetetlent hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a másik fél érzelmei valódiak. én is ezért tettem.. csak azt akartam, hogy harcolj értem. hallani akartam, hogy inkább lennél egyedül, mint bárki mással..!

a felnőttséggel kapcsolatban az a legnehezebb dolog, hogy mindig azt kell tenned, ami helyes, még akkor is, ha ezzel összetöröd valakinek a szívét.. ~ a legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad..